Egy rendhagyó iskola

Az Erasmus program keretében egy hetet töltöttem el Grazban, ahol egy innovatív, inkluzív szemléletű iskolát látogattam meg. A célom az volt, hogy betekintést nyerjek abba, hogyan működik az osztrák oktatási rendszer a gyakorlatban, különösen az egyéni tanulási utak, és a nyitott tanulási formák területén.
Már az első nap világossá vált, hogy ez az iskola valóban komolyan veszi a mottóját: "Schule als Lebensraum" – az iskola mint élettér. Beszámolómban a tapasztaltak legérdekesebb részleteit kívánom megosztani az érdeklődőkkel.

A hét egy "Wochenanfangskreis"-szel, azaz heti kezdőkörrel indult.
Az első osztályban (ami nálunk ötödiknek felel meg) 26 diák ült körbe papucsban, nyugodt, családias légkörben. A tanár egy hangtállal indította az órát, ami jelezte a kezdést és a figyelem idejét.
A táblán ott álltak a heti teendők: a Kennenlerntage papírok leadása, a Klassensprecherwahl (diákképviselő-választás), és az Offenes Lernen (szabad tanulás) tervezése.

A diákképviselő választás maga egy igazi mini-demokráciaóra volt. A tanár megbeszélte a diákokkal, milyen tulajdonságai legyenek egy jó képviselőnek, hogyan érdemes a tanárokkal kommunikálni. A gyerekek titkosan szavaztak, a tanárok biztonsági őrként ügyeltek a választás tisztaságára. A jelöltek bemutatták, miért szeretnének képviselők lenni, és mindenkit megdicsértek a bátorságáért.

Az alsó tagozaton azt tapasztaltam, hogy a tanórákon mindig két tanár és egy pedagógiai asszisztens dolgozik együtt. Ez a co-teaching rendszer nagyon jól működik, ebben az osztályban 26 tanuló között 3 felnőtt, ami lehetővé teszi az egyéni figyelmet, különösen a sajátos nevelési igényű gyerekek számára.

Az iskola működésének egyik alapja az Offenes Lernen, vagyis a szabad tanulási idő. Ilyenkor a gyerekek maguk dönthetik el, hol szeretnének dolgozni – a táblán mágneses lapok segítségével jelzik, hogy éppen melyik helyiségben tartózkodnak. Ez a rendszer a felelősségvállalásra és önállóságra nevel.

Később megismerhette az iskolavezetés az iskola felépítését és módszereit..
Az órák többsége 90 perces blokkban zajlik, a diákok pedig nagy időkeretekben, kevesebb váltással dolgoznak. Az osztályzásnál nem mindig jegyet kapnak – főleg az alsóbb évfolyamokon inkább szöveges értékelést, kompetenciákhoz kötve.

A negyedik évfolyamon a gyerekek levelet írtak saját maguknak az év elején, amit majd az év végén kapnak vissza. Ez egyfajta önreflexiós gyakorlat, ami segít a személyes fejlődés tudatosításában. A borítékokat a frissen megválasztott diákképviselők zárták le "ceremoniálisan".

A Weltcafé-módszert is láttam működés közben pályaorientációs témakörben. Például: "Milyen erősségem van, amit egy állásinterjún kiemelnék?"
Nagyon motiváló, önismeretre építő óra volt.

A nap végén, mikor a tanulók befejezték a munkát, "Aufräummusik" szól – takarító, rendrakó zene, amire mindenki rendet rakott.

ProWe-órák keretein belül projektek közül lehet szabadon választani: zene, múzeumi együttműködés vagy sport.
Ez is jól mutatja, mennyire nyitott az iskola az egyéni érdeklődésekre.

Vorfachlicher Unterricht (VU) az állatkínzás témáját dolgozták fel egy vendégelőadó vezetésével. A gyerekek csoportokban, esetek alapján dolgoztak, posztereket készítettek, és prezentálták az eredményeiket. Nagyon gyakorlatias, problémaközpontú tanulás folyt.

A Digitale Grundausbildung órán a gyerekek a biztonságos internethasználatról, felhő alapú dokumentumkezelésről és a közösségi média veszélyeiről tanultak.
A tanteremben egy "Sorgen?" (Aggodalmak?) feliratú doboz is volt, ahová a gyerekek névtelenül bedobhatták, ha valami nyomasztja őket.

A hatodik évfolyam angol órán blogposztokat írtak egy múzeumlátogatásról, majd egy ausztrál vendégtanárral beszélgettek páros szituációkban. A tanár nagyon rugalmas volt: mindenki a saját tempójában dolgozhatott, akár laptopon, akár kézzel, akár zenét hallgatva.
Érdekes élmény volt látni, mennyire bíznak a diákokban, akik kiválóan dolgoztak önállóan.

Tanulásmódszertan órát is látogathattam, amelyen a gyerekek maguk számolták ki, milyen tanulótípusba tartoznak, igazi önismereti óra volt.

Egy hetedikes spanyolórán a tanulás játékos formában történt, szókártyákkal, dominóval, activity-vel. A tanár arra is figyelt, hogy a diákok színesen, esztétikusan dolgozzanak, mert "úgy könnyebb tanulni".
A házit lefotózhatták a telefonjukkal, de utána rögtön el kellett tenniük, így a technológia is tudatosan, szabályozottan van jelen.

A Studierzeit-et a felső tagozat önálló tanulás ideje. Három teremben három tanár (angol, német, matek) van jelen, és mindenki oda megy segítségért, ahol szüksége van rá.
Csendes, nyugodt, önirányított tanulás folyt, felelősségre nevelés.

Interjút készítettem néhány diákkal az Open Your Mind (OYM) tanóra kapcsán.
Ez egy kutatási projekt, amely során a tanulók maguk választanak: ők döntenek a témáról, kutatnak, majd a második félévben valamilyen gyakorlati formában bemutatják az eredményt, például workshopot tartanak vagy filmet készítenek.
Ez a projekt megelőzi az érettségi kutatási munkát, és kiválóan fejleszti az önállóságot és a kritikai gondolkodást.

A Buddyprogramm vezetőjével történt beszélgetés egy különleges iskolai kezdeményezés körvonalazódott. A "Gewaltfreie Kommunikation" (erőszakmentes kommunikáció) módszerét tanítják gyerekeknek, tanároknak és szülőknek is. A cél az empátia, az önismeret és a konfliktuskezelés fejlesztése. A gyerekek hetente több alkalommal vesznek részt ilyen tréningeken, és valóban érzékelhető volt, mennyire tisztelettel és tudatosan kommunikálnak egymással.

Filozófia és pszichológia órán a hetedik évfolyamon a tanulók saját kutatási kérdést és hipotézist fogalmaztak meg, majd módszert választottak a teszteléshez – például kérdőívet vagy kísérletet. Mindezt önállóan, de tanári iránymutatás mellett.
Itt már érezhető volt a középiskolai szintű, önálló gondolkodásra nevelő szemlélet.

A hét végén záróbeszélgetésen vettem részt, reflexiókat követően a heti team megbeszélésről is tájékoztatást kaphattam, ahol az osztályok tanárai közösen értékelik a gyerekek fejlődését.

Ez a hét Grazban rengeteg inspirációt adott. Ami leginkább megfogott, az a bizalom és a nyugalom, ami az egész iskola légkörét áthatja. A diákok nem félnek hibázni, a tanárok nem "ellenőrzők", hanem kísérők, partnerek a tanulásban. Az iskola valóban élettér – barátságos, nyitott, emberi.

Azt hiszem, a legfontosabb üzenet, amit hazahozhatunk:
a tanulás akkor működik jól, ha van benne választás, felelősség és bizalom.